Az Arsenal két hét alatt minden elbukott, amit csak lehetett: kikapott a Ligakupa döntőjében, kiesett a Bajnokok Ligájából, majd most az FA-kupától is búcsúzott.

Pedig az első félórában olyan teljesítményt nyújtott, amire méltán lehetett büszke, a gólt azonban a Manchester United rúgta – és nem is akárki.

Sir Alex Ferguson az eredetileg balhátvéd Fábióból balszélsőt faragott (Rafael ugyanezt az utat járta be a jobb oldalon), és csapott le kíméletlenül egy Manuel Almuniáról kijövő labdára.

Szép lassan kapura is mind veszélyesebbek lettek az Ágyúsok, ám ahogy ilyenkor lenni szokott, ismét az ellenfél, nevesül Wayne Rooney volt eredményes.

Ami utána történt, teljességgel lényegtelen. Az embernek az volt az érzése, ha napestig játszanak a csapatok, akkor sem lehet betalálni Edwin van der Sarnak.

A holland hálóőr élete formájában védett, pedig emlékeztetnénk rá, már negyvenedik életévét is betöltötte. A szezon végén visszavonul, noha mindenki győzködi az Old Traffordon, legalább még egy évet vállaljon.

Amennyiben sikerül rábírni, az a United legnagyobb nyári igazolása lenne.

Ha úgy vesszük, Antonio Valencia is új szerzemény, hiszen szeptemberi sérülése után most játszott ismét tétmeccset. Noha csodadolgokat nem művelt, joggal bizakodhat benne, hogy rövidesen ismét régi fényében tündököl.

Az MU azt is elbírta, hogy John O’Shea a középpályára lépett előre, és jószerivel észrevétlen maradt, Darron Gibsonnal egyetemben.

Paul Scholes viszont hallatott magáról: noha csak negyedórát játszott, egy piros lapot megérdemelt volna, de Foy játékvezető megkegyelmezett neki.

A szegény embert pedig az ág is húzza: Johan Djourou feje Bacary Sagna térdével találkozott egy mentési kísérletnél (kis híján öngól lett belőle), és kellett hordágyon levinni a svájci védőt.

Ez az egy momentum hűen visszaadja az Arsenalnak nemcsak a mai meccsét, de az egész idényét.

Maradt a bajnokság – ki tudja, meddig?