Torinó, Stadio Olimpico, vezette: Paolo Valeri.

JUVENTUS: Buffon - Sörensen, Bonucci, Barzagli, Chiellini - Kraszics, Aquilani, F. Melo (Sissoko, 74.), Marchisio (Pepe, 72.) - Matri, Toni (Iaquinta, 65.). Vezetőedző: Luigi Del Neri.

INTER: J. César - Maicon, Ranocchia, Córdoba, Zanetti - Hardzsa (Pandev, 60.), T. Motta, Cambiasso (Nagatomo, 73.) - Sneijder, Eto'o - Pazzini. Vezetőedző: Leonardo.

Gólszerző: Matri (30.)

Sárga lap: Sissoko (79.), ill. Maicon (87.), T. Motta (90+3.)

 

Az Inter, határozottan állítható, előrelépett azóta, hogy Leonardo átvette a stafétát Rafael Beníteztől – gondoltuk eddig a meccsig, mert amit a 182. Derby d’Italián nyújtott a csapat, arra a méltatlan jelző a legvisszafogottabb.

A Juventus nem engedte kibontakozni a jobb híján hátul betömörülő címvédőt, amely bár egy-egy gyors megindulással igyekezett helyzetbe hozni Giampaolo Pazzinit, csodákra ő sem volt képes.

Samuel Eto’ónak arra sem lett volna szüksége a gólszerzéshez, három méterről egyszerűen csak az üres kapuba kellett volna helyeznie, ehelyett a felsőlécet törte kis híján ketté.

Az érdemet persze nem lehet elvitatni a Juventustól, amelynek soraiból Alessandro Matrit illik elsősorban kiemelni, és nem csupán a gólja miatt: hatalmas lelkesedéssel futballozott, sokszor ketten-hárman mentek rá, hogy szerelni tudják, állandóan lekötötte a védők figyelmét.

Ezen a napon azonban egy jóval szerényebb képességű támadó is megőrjítette volna Iván Córdobát és Andrea Ranocchiát. Az Internél kezdhetnek imádkozni, hogy Lúcio mihamarabb felépüljön, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan.

A rombolás és az építkezés egyaránt gondot okozott az Internek, arra ugyanis aligha lehet apellálni, hogy egy kósza lövés előbb-utóbb bemegy.

A Juventusnál ellenben a pálya közepén és szélén is próbálták megbontani az ellenfél védekezését. Giorgio Chiellini egy-két dicsérő szót mindenképpen megérdemel, remek felfutásaival nem tudtak mit kezdeni, remek húzás volt kivinni a védelem bal oldalára.

Milos Kraszicsot végig a pályán hagyni már közel sem volt ilyen jó döntés. Ha nem lenne feltűnően szőke az üstöke, talán az sem tűnik fel, hogy nevezték a találkozóra.

Már csak ezért is szemet szúró, hogy az első számú vezér, a legendás Alessandro Del Piero egyetlen percet sem kapott Del Neri mestertől. Negyedórát legalább megérdemelt volna, ki tudja, hány derbi adatik még meg neki. Egy biztos: csak hozzátett volna a játékhoz.

Igaz, a győzelmet nem kell megmagyarázni.