A Chelsea-t sokan féltették a koppenhágai kirándulástól, de utóbb bebizonyosodott, semmi ok nem volt az aggodalomra.

A Kékek az elejétől ráerőltették akaratukat a Köbenhavnra, amely az ősszel bravúrt bravúrra halmozott, az egyenes kieséses szakaszban viszont megremegett a lába.

A dánok zavarodottságát Nicolas Anelka gyorsan kihasználta, a „gólpasszt” ráadásul attól a Jesper Grönkjaertól kapta, aki 2000 és 2004 között maga is a londoniakat erősítette. Talán eluralkodott rajta a nosztalgia, nem tudni, ennél sutább megoldást mindenesetre aligha választhatott volna.

Nem ez volt az egyetlen tévesztése az FCK-nak, amely a legegyszerűbb passzokat is rendszerint elrontotta, a Chelsea pedig profibb csapat annál, minthogy a vérszagot érezve ne kapjon lábra.

Fernando Torres londoni kalandja eddig finoman szólva sem sikerült parádésra, de most ő is igyekezett, ám mint játékostársait, úgy őt sem állították embert próbáló feladat elé.

Csatártársa, az első gólnál már emlegetett Anelka azonban túltett rajta, hiszen második találatával vélhetően a továbbjutás kérdését is eldöntötte – ha 0-1 után lettek még volna kételyeink.

Pedig a hazai szurkolók igazán kitettek magukért, látványos élőképpel már a kezdés előtt igyekezett erőt sugározni kedvenceibe – mindhiába.

Csalódást Didier Drogbát is érhette, hiszen noha teljesen egészséges, mindössze húsz percet kapott csereként. Márpedig egy ekkora klasszisnak gyorsan elfogy a türelme.