MAGYARORSZÁG-HOLLANDIA  0-4 (0-2)

Budapest (Puskás Ferenc Stadion), 23 817 néző, vezette: Carlos Velasco Carballo (spanyol)

MAGYARORSZÁG: Király - Vanczák, Lipták, Juhász, Laczkó - Varga (Vadócz, 46.), Elek (Priskin, 79.) - Koman (Czvitkovics, 46.), Gera, Dzsudzsák - Rudolf. Szövetségi kapitány: Egervári Sándor.

Kispad: Fülöp (kapus), Pintér, Tököli, Czvitkovics, Vadócz, Lázár, Priskin. 

HOLLANDIA: Vorm - Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Pieters - De Jong, Van der Vaart (Strootman, 81.) - Kuyt (Van Nistelrooy, 81.), Sneijder, Afellay (Elia, 63.) - Van Persie. Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk.

Kispad: Boschker (kapus), Boulahrouz, Vlaar, Emanuelson, Strootman, Elia, Van Nistelrooy.

Gólszerző: Van der Vaart (8.), Afellay (45.), Kuyt (53.), Van Persie (62.)

Sárga lap: Koman (43.), Elek (59.), Vanczák (60.), Lipták (67.), ill. Van Persie (18.)

 

Csodára várt Magyarország, pontról, egyesek pontokról álmodoztak a selejtező előtti éjszakán. Nehezen telt az idő, minden túlzás nélkül állítható: valóban egy ország várta már a vb-ezüstérmes Hollandia elleni ütközetet.

Selejtezőben három és fél éve nem kaptak ki, a világbajnoki döntőben is csak hosszabbításban hajtottak fejet a spanyolok előtt, s bár sok volt a sérültje az ellenfélnek, még így is bombaerős csapattal álltak fel ellenünk.

A várva várt pillanatok elérkeztek, de nem sokáig élvezhettük önfeledten az összecsapást, hiszen már a 8. percben hátrányba kerültünk. Egyetlen figyelmetlenség - Van der Vaartot a világon sehol sem hagyják ennyire egyedül -, amely után hosszú percekig lebénult a magyar sereg.

Egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy a hollandok járatták a labdát, sokpasszos játékukra nem volt ellenszerünk. Percekig nem találkoztunk a golyóval, anélkül pedig nem lehet gólt szerezni. Amikor meg nagy nehezen megszereztük a labdát, azonnal eladtuk.

Középpályánk nem volt, a védelem hozta fel a labdát, de senkiben nem volt annyi, hogy helyzetbe hozza a társat. Dzsudzsák kiugrásra készen várta a labdát, soha nem kapta meg. Hiányzott belőlünk a kreativitás. A szünet előtt ráadásul még egy „csomagot” kaptunk, ezt is elnéztük. – igazán a védelem is gyenge napot fogott ki, elöl Rudolf nem csinált nyarat, így kijelenthető, halálra voltunk ítélve.

A szünetben kettőt cserélt Egervári kapitány, bejött Vadócz és Czvitkovics. Azt vártuk, hogy Gerával középen kitalálnak valamit, ehelyett újabb gólt kaptunk. Mintha megbeszélték volna, minden félidő elején kapjunk egyet.

Rossz volt nézni a mieink „játékát”, ötlettelen, pontatlan, körülményes futballal múlattuk az időt. A világon csak mi tudjuk ezt, no meg azt, hogy gyorsan beszedjük a negyediket is. Mentálisan összeestünk, s míg egy Azerbajdzsán csúszik-mászik, addig a mi futballistáink csak túl akartak lenni az egészen.

Kár érte, az újabb futball-láz ismét gyorsan elmúlt az országban – a keddi hollandiai kiránduláson abban bízhatunk, hogy megkegyelmez rajtunk az ellenfél és a Zs-csapatával áll fel ellenünk. Hollandia százszázalékos produkcióval vezeti a csoportot, a magyarok másodikok.

Ünnepelni jöttünk, tetemre hívtak minket.